Szép, napos reggelre virradt e szombati nap, amely elég ritka volt itt Forksban, hisz az időjárás inkább esősnek és felhősnek lehetett mondani. Ez végett, hogy ilyen remek idő lett, oly hirtelen, Emmet úgy döntött elviszi kis unokahúgát egy kiadós vadászatra, hisz már 3 hete nem ment Ő se vadászni, a kislány pedig olyan 2 hete.
- Nessie nézd, ott van egy csorda. – mutatott előre Emmet.
- Látom – mosolyodott el Nessie.
Örült, hogy most nem kell emberi ételt ennie, hanem végre vért ihat. Bár nem szerette annyira a növényevőket, de szülei megtiltották nagybátyjának, hogy medve közelébe ne vigye a kislányt hisz Ő még kicsi ahhoz, hogy ilyen nagyméretű állattal küzdjön meg.
Néha-néha még mikor kikönyörgi, kap donor vért, de már egyre ritkábban engedik, mivel lesz mikor neki is emberek közé kell mennie és nem lenne szerencsés, ha esetlegesen vágyna, az ember vérre s véletlenül megtámadna valakit.
- Stipi-stopi… enyém a legnagyobb. – kiáltott fel gyorsan, követelőzően, majd elindult a legnagyobb őz fele. Settenkedve közelítette meg a nagy állatot majd hirtelenséggel ugrott rá. A nyakához hajolt majd éles fogait belemélyesztette az állat bőrébe.
- Na, finom? – nevetett fel Emmet mikor látta a kislány milyen mohón is szívja az állat vérét.
Mint, akit éheztetnek. – gondolta poénkodván.
- Igen – mosolyodott el Reneesme mikor végzett s a földre engedte a szarvas elernyedt testét.
Eztán Emmet is elkapott egy.. kettő.. hat szarvast. Nessie úgyszintén jó sokat vadászott. Megcsapolt 3 nagy szarvast.
- Na, elég volt csajszi? – kérdezte Emmet majd hónaljánál megragadta unokahúgát s megpörgette a levegőben.
- Igen… tele vagyok. – fogta meg hasát az említett.
- Na… nekem nehogy elhányd magad. – tette le azonnal s pár lépést hátrált Nessietől.
- Nem fogok hányni. – morogta orra alatt a kislány sértetten.
- Remélem is ezt a pólót Rosalietől kaptam. – simított végig az említett ruhadarabon, amelyen ez ékeskedett „Nagy Mamlasz”.
Nessie megforgatta a szemét s felsóhajtott.
- Ha végeztél a magad simogatásával, akkor mehetnénk. – szólalt meg Nessie.
- Oké kölyök… akkor menjünk is haza. – mondta Emmet rávigyorogván a kislányra, aki utálta, ha „kölyöknek” nevezik, ezért is hívta őt Emmet kölyöknek, hogy idegesítse s szórakozzon azon, hogy milyen kis morcos lesz ettől Nessie.
Elindultak s csendben futottak egymás mellett mikor is Nessienek támadt egy remek ötlete…
- Aki előbb haza ér az lesz a győztes. – szólalt meg hirtelen s csillogó szemekkel pillantott fel nagybátyjára.
- És mi legyen a tét? – kérdezte nevetve Emmet.
Tetszett neki kisunokahúga lelkesedése, de még jobban az, hogy újabb kihívás elé vetette a sors.
- Hát… ha én győzök, akkor nem cukkolhatod többet Jacobot. – jelentette ki a lány magabiztosan.
- Ha pedig én, akkor halálba kergetem. – vigyorgott a kislányra az a nagyméretű mackó.
- Ne de Emmet bácsi… ezt nem gondolhatod komolyan. – csattant fel Nessie és megállt a futásban.
- Te sem, hogy nem szekálhatom azt a kis pincsikutyát. – tette karba kezét Emmet.
- Akkor... – gondolkodott el Reneesme mikor is támadt egy remek ötlete – ha én győzök 2 hónapig minden egyes vásárláskor elmész a lányokkal. – mosolyodott el pimaszul a kislány, aki most tudta igen jó kis dolgot talált ki.
- Ok… - morogta orra alatt vetélytársa – ha pedig én győzök, akkor szépen odaadod nekem kedvenc kis ruhádat, amit ÉN szépen sárral leöntök majd miután beszívta a büdös föld szagát karóra tűzöm és elégetem –
Tudta Emmet, hogy Nessie nagyon szereti, azt a zöld fodros egybe ruhát s mindig nagyon vigyáz rá, hogy be ne koszítsa, ne legyen semmi-semmi baja.
- Mi vagy te Emmet bácsi kannibál? – kérdezte meghökkenve Nessie – Körbeugrálni s közbe azt énekelni „unga-bunga” nem szeretnéd? – érdeklődött.
- Hm… nem is olyan rossz ötlet. – gondolkodott el mire a kislány fejét fogva sóhajtott egy nagyot.
- Na, akkor áll a fogadás? – nyújtotta oda jobb kezét Emmet Reneesmenek, aki egy picit elgondolkozás után belecsapott, elfogadván a feltételeket.
- Rendben Emmet bácsi, de most szólok, te fogod húzni a rövidebbet. – kuncogott fel.
- Na, azt majd meglátjuk. – öltötte ki nyelvét Emmet.
Mint egy óvodás. – gondolta Nessie elnézően hisz már lassan kezdte megszokni nagybátyja gyerekes viselkedését.
- Na, akkor visszaszámolok… - jelentette ki Emmet - 5… 4… 3… 2… és… 1… – kiáltotta majd elkezdett futni szélsebesen előre.
Nessie sem tétlenkedett követte Emmetet.
Fej-fej mellett álltak s már csak pár méter volt a célig. Nessie még jobban szedni kezdte kis lábait, hogy Ő legyen az első s ne keljen kedvenc ruháját, melyet nem rég kapott sárosan látnia s végignéznie, ahogy szép lassan felemészti a tűz ereje.
Emmet megelőzte Nessiet s boldogan közelítette meg a célt.
Én győzök ez az… na húgicácskám nézheted, ahogy Emmet bácsikád szépen tönkreteszi a kis ruhádat…
- Ne már. – kiáltott fel a vesztes mikor Emmet beért a célba.
- Győztem… győztem… győztem! – járt ünnepi táncot a győztes fél.
Nessie lassan egy szót sem szólván kullogott be a házba s meg nem szólalván vetette anyja karjaiba magát.
- Milyen volt a vadászat kicsim? Mi történt? – kérdezte ijedten mikor Nessie nem akaródzott válaszolni.
- Emmet bácsival fogadtunk és Ő győzött. – motyogta miközben anyja vállához szorította fejét.
- És mi volt a tét? – érdeklődött Bella.
- Ha én győzök, akkor el kell mennie a lányokkal két hónapig vásárolni. – mondta mire Bella felkuncogott.
- És ha Ő? – kérdezte lassan Nessietől édesanyja.
- Akkor elégeti a kedvenc ruhámat. – sírta a kislány.
- Jaj, kicsikém… - sóhajtott fel Bella – Nem engedjük, hogy Emmet elrontsa a kedvenc ruhádat. – simogatta meg lánya haját nyugtatólag.
- De Ő győzött. – szipogta Nessie.
- Tudod kinek nem mer Emmet bácsikád nemet mondani? – kérdezte pimaszul mosolyogván Bella.
- Kinek? – kérdezte Nessie s kíváncsian felpillantott anyjára.
- Rose néninek. – mosolygott még mindig Bella. Mondatára Nessie egyből felvidult.
- De mit mondunk Rosenak? – kérdezte Nessie kicsit lelombozódva.
- Elmeséljük neki Emmet mit is akar tenni azzal a ruhával, amit történetesen Rose nénikédtől kaptál. – mondta egyszerűen Bella.
- Tényleg – kiáltott fel halkan Nessie.
- Rosalie! – mondta ki hangosan Bella, Rose nevét, aki egyből ott termett előttük.
- Igen? – érdeklődött kedvesen mosolyogva – Mit szeretnétek? –
- Nessie szeretne valamit mondani. – nézett kislányára, akit Rosalie mosolyogva vett át Bella kezéből.
- Mi történt kicsikém? – kérdezte Rosalie mire Nessie odaemelte kezét fejéhez s így szólt.
- Megmutatom… - s ezzel rátette kezét Rosalie fejére s minden egyes képet megmutatott Emmettel való fogadásával kapcsolatban.
Az utolsó képkocka után Rose ingerülten tette le a kislányt s eszméletlen hangosan kiáltotta el férje teljes nevét.
- EMMET MCCARTHY CULLEN! Azonnal told ide a képedet! – követelte.
- Ajaj. – ijedt meg Emmet.
Baj van… nagy baj. De mi történhetett?
Odasietett feleségéhez s kíváncsian vélte felfedezni Rosalie nagy haragját.
- Mi történt Cica? – érdeklődött Emmet.
- Még kérdezed? – tette karba kezét Rosalie – Azt a ruhát akarod te tönkre tenni, amit ÉN varrtam Nessienek? – kérdezte dühösen.
- Te csináltad. – tátogott, mint egy hal s meglepődve bámult feleségére.
Eddig, azt hitte, hogy simán megvették egy boltban s nem kézzel csinálták. Nem saját kezű munka csak egy rongy, amit bármelyik plázában megvehetnének újból.
- Ezt nem tudtam édesem. – hajtotta le fejét bűnbánóan.
- Semmit se tudsz! Előbb kérdezz, aztán cselekedj. – mordult rá férjére.
- Mivel engesztelhetnélek ki… titeket? – nézett Nessiere is.
- Hát… Nessie. – nézet kíváncsian a kislányra, aki gondolkodott.. gondolkodott s megcsókolta a múzsa édes ajka.
- 1 hónapig rózsaszín melegítőben kell járnod majd iskolában, ha elköltözünk. – mosolyodott el.
- Tess… tessék? – kerekedtek ki Emmet szemei a meglepettségtől – Kitől tanultad azt, hogy szívassuk meg Emmetet, ha úgy adódik. Mióta vannak ilyen gonosz kis ötleteid? Vagy talán ez a géneidben van? – tette fel a költői kérdést.
- Nem tudom Emmet, de abban biztos vagyok, hogy a te életed rózsaszínen fog kezdődni a következő iskolában. – nevetett fel kicsit gonosz éllel hangjában.
- Aj… te gyerek… - csóválta meg fejét Emmet – Rosszul neveltétek. – nézett Bellára majd Rosaliere – Ebben egy kis ördög veszett el nem egy kis angyal. – mondta komolysággal teli hangnemben. Szája egy „o” hoz hasonló formát vett fel.
- Köszönöm szépen a bókot. – pirult el Reneesme mire Emmet a falnak ment.
- Ugye tudod, hogy bírlak kis csajszi. – vette kezébe unokahúgát.
- Hmm… - gondolkodott el a kislány mire Emmet csúnya pillantást vetett feléje.
- Ezen nem kell gondolkodni drága Nessie a válasz egyszerű IGEN!
Ezt követően újabb és újabb fogadások születtek melyeknek természetesen, mindig-mindig Emmet húzta a rövidebbjét. Sok-sok számunkra vicces, földrengető, számára viszont nem annyira poénos dolgot kellett megtennie – persze a végén Ő is beismerte ez nagy poén volt az emberi népet megvakította tetteivel s sokkoló hatást ért el bárkinél, aki látta mit is teszik-veszik. -
A legjobban az tetszett neki mikor is kókuszdió melltartót kellet felvennie fű szoknyával, s táncolni kellett arra a ritmusra, amit az a személy ütött, aki kitalálta eme kis akciót. Ő a kicsinyke, okos, gonoszságban verhetetlen Reneesme Carlie Cullen!
És, hogy milyen fogadás is vezetett ehhez? Az már egy másik történet ;)
……
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése